Az elülső keresztszalag szakadás és a TPLO módszer alkalmazásának kezdeti tapasztalatai és szövődményei praxisunkban
Practice experiences in the surgical treatment and complications of cranial cruciate ligament rupture using TPLO method
Klinikus kisállatorvos szakállatorvosi szakdolgozat
Készítette: Dr. Szolnoki János állatorvos
Állatorvostudományi Egyetem, Sebészeti és Szemészeti Tanszék
Konzulens: Prof. Dr. Németh Tibor tanszékvezető
Állatorvostudományi Egyetem, Sebészeti és Szemészeti Tanszék
Budapest, 2022
Bevezetés
Az elülső keresztszalag szakadás (CCRL) a kutyák hátulsó láb sántaságainak nagy többségét okozza. Előfordul egyre gyakrabban macskákban is, főleg azok nagytestű elhízott egyedeiben. Ezen betegség kezelése döntően műtéttel lehetséges, kivételes esetekben gyógyítjuk konzervatív módon.
E betegség oktanával és gyógykezelésével nagyon sok ortopédus foglalkozik jelenleg is, ami az elmúlt évtizedekben rengeteget fejlődött, változott. Praxisunk a 90-es évek elejétől foglalkozik ortopédiával, több műtéti módszert alkalmazva az elülső keresztszalag szakadás orvoslására.
Bár korábban ezt a betegséget elsősorban mechanikai – traumás eredetűnek tartották, a jelenlegi újszerű megközelítés szerint e kórkép,- 95%-ban krónikus degeneratív betegségnek tekinthető, mely oktanában autoimmun, fajta és nemi diszpozíciós, anatómiai tényezők – például a femur intercondylaris árkának szűkülete, meredek tibia plateau, obesitas, kollagenáz aktivitás és
antitestek képződése az ízületi nedvben és kb. 5% körüli mértékben tisztán traumatikus kórokok játszanak szerepet. (16)
A műtéti megoldások közül a kezdeti extrakapszuláris szalagpótlás (lateral suture) mellett testsúlytól függően intraartikuláris szintetikus vagy saját „anyagokkal” történt a szalagpótlás, melyek közül praxisunkban az eredeti Paatsama módszert és az „over the top” technikát nagy számú kutyánál sikerrel alkalmaztuk.
Jelenleg az oldalsó szalagpótlás – lateral suture (ill. módosításai – Tightrope) – ezek közül az elfogadott és alkalmazott technika. Az intraartikuláris módszerek kerülendők, gyakorlatilag kontraindikáltak.
Az újabb ún. biomechanikai módszerek néhány évtizede kerültek leírásra, hazánkban is ezután kerültek a gyakorlatba. Ezen műtéti technikák közül kezdetben a cranial wedge tibia osteotomia (CWTO) kisebb esetszámban, majd az ún. TTA (tuberositas tibiae advancement – tuberositas tibiae előrevitele) 2-3 évig közel 100 esettel és jelenleg a TPLO (tibia plateau levelling
osteotomia – tíbia plató szintező osteotómia) eddig 1,5 éve 35 műtéttel – került alkalmazásra praxisunkban is.
Léteznek nagy reményű újabb műtéti technikák és ehhez kifejlesztett eszközök és implantátum rendszerek is (CBLO – Cora based levelling osteotomia).
E dolgozatban az elülső keresztszalag szakadás okainak és a legelterjedtebb műtétének (TPLO) újabb megközelítését és a leggyakoribb szövődményeit szeretnénk bemutatni a saját praxisunk beteganyagának feldolgozásával.